Na akkor most mi?!

A hétfői tüntetés szerintem több nagyon komoly tanulsággal is szolgál, amiket muszáj levonnunk, különben sohasem lesz vége a rezsimnek és ami rosszabb, nem leszünk képesek felnőni a demokrácia kihívásaihoz.

(Index)

Kezdjük az elején. Teccik tudni - kapaszkodjanak meg - én egy “pártpolitikus” vagyok, sőt egy párt önkormányzati képviselője. Patáimat csizmával, ördögszarvaimat menő sapkákkal próbálom leplezni. Amúgy pedig sokszor járok tüntetésre, ez már rég óta így van, és hát imádom végignézni, ahogyan sugárbahányják a pártokat, imádom végighallgatni, hogy úgy  általában az egész politika az már milyen egy büzös, undorító  dolog. Snitt. Természetesen - szociológus szemmel - beszélgethetnénk arról, hogy a politikától és a pártoktól való idegenkedés milyen mélyen gyökerezik negyven év szocializmusában és kétség sem fér hozzá, arról is sokat dumálhatnánk, létezik-e olyan demokratikus berendezkedés, ami képes túllépni a pártokon, miközben mégis hatékonyan  működteti az államot. Nota bene, ha anarchisták lennénk, esetleg még azon is töprenghetnénk, szükség van-e egyáltalán az államra…. Csakhogy 2014-ben Magyarországon szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen a fújolás megy, ami persze sok szempontból nagyon is érthető és jogos. Jogos, mert Orbán rendszere felháborító mértékben növeli a szakadékot az elit és a nem-elit között. Jogos, mert nem csak teret enged a korrupciónak, hanem egyenesen a rendszer alapjává, elengedhetetlen részéve teszi azt, miközben arrogáns, pökhendi, uram-bátyámozó, európa- és nyugatellenes, Putyinbarát, stb is egyszerre. Persze  jogos lehet a neheztelés az ellenzékkel szemben is, ebben nincs vita. De azért azt mondani, hogy minden párt ugyanolyan, mindenki korrupt, mindenki gennyláda, minden ellenzéki béna és ráadásul ugyanúgy béna… már bocs, de ez a legnagyobb megúszás, amit életemben láttam! Ugyanis ez a hozzáállás egyetlen laza mozdulattal elkerüli a DÖNTÉS felelősségét. Mindenki hülye, csak mi vagyunk biciklik…

(Hvg)

Párbeszéd Magyarországért, Együtt, Demokratikus Koalíció, Magyar Szocialista Párt, Lehet Más a Politika, Fidesz, KDNP, Jobbik. Nyolc különböző párt ül a parlamentben. Nyolc. Nem kettő, nem három. Nyolc. Oké, ha épp a Fidesz-KDNP ellen tüntetünk, akkor marad hat. Nehogy azt mondja nekem bárki, hogy ez a hat párt ugyanolyan, a politikusaik ugyanazokat csinálták, ugyanazt akarják. Ez egész egyszerűen nem igaz. Ez hazugság. És ezek csak a parlamenti pártok, van még vagy 2-300 párt ezeken kívül is, de ha tényleg egyik sem tetszik, nincs megtiltva, hogy bárki alapítson egy újat. Ha jól emlékszem, 50 ember kell hozzá. Vagy nem muszáj pártot alapítani, elég (ld. fent) bemutatni, hogyan is lesz majd itt megdöntve a hatalom, és kormányozva az ország, úgy, hogy a pártokat cakk-pakk kiejtjük a rendszerből… Várom...

Mik a lehetőségek? Mondjuk az alábbiak:

1. Részvételre és választásra buzdítani az elégedetleneket. Higgyük el, a közvéleménykutatók adatai elég ijesztőek tudnak lenni. A Fidesz pedig hetente mér. Egy jelentős eltolódás akármelyik másik párt irányába, bizony megijesztené az “állampárt” vezetését. Talán Orbán Viktort is.

2. Folytatjuk a pártok homogenizálást, és általános fikázását - mely esetben vagy:

1. Új alapokon kezdik el - de elkezdik! - megszervezni az ellenállást. (De ez nem egy és nem kettő, és nem tíz tüntetés, hanem egy elég magas szintű, végiggondolt, koordinált és strukturált valami - nem könnyű dió.)

2. Meghirdetik a Téli Palota ostromát. (Ezt annyira nem javaslom. A forradalmak kontrollálhatatlan erőszakkal járnak, ráadásul rendszerint felfalják saját gyermekeit, s amúgy is csak évtizedekkel később éreztetik a hatásukat és szerintem a történelmi helyzet sem olyan. De attól még logikai lehetőség, ezért írom le.)

Egyet viszont biztosan nem lehet. Hergelni az embereket, majd egy óra múlva az elégedetlenség hullámain tovasiklani. Dühös emberek között pusztán a legdühösebbnek lenni. Ez a felelőtlenség csimborasszója. Ez politikai ripacsság és nem vezet sehova.

(Index)

De tanulnunk kell nekünk, tüntetőknek is. Viccessen hangzik, de meg kell tanulni tömegként viselkedni. Mert aki csak katasztrófa-turistaként van kint, az nem segiti a kollektívát. Tanulni kell a szolidaritást, tanulni kell azt, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy csoportban gondolkodjunk. Végül, meg kell tanulnunk azt, hogy mit viszünk magunkkal egy tüntetés után - mit és hogyan őrzünk magunkban, ami tovább mutat az - amúgy jogos - de még is csak pillanatnyi “felháborodáson”. Mert amíg nem jövünk rá, hogy rekedtre kiabálni a torkunkat még édeskevés és hogy az igazi ellenállás, akkor kezdődik, amikor elhagyjuk a terepet, addig sajnos minden tüntetésen az fog megismétlődni, ami a hétfőin. Semmi.