2015. feb 25.

A kommunizmus áldozatai

írta: Barabás Richárd
A kommunizmus áldozatai

Az áldozat, mindig áldozat.

Nem számít, milyen ideológia végez velünk, a gyilkos mindig gyilkos marad, a halott pedig halott.

Mégsem maradhatnak szó nélkül a kommunizmus áldozatai.

Hiszen mi értelme volna minden évben kokárdát a mellünkre tűzve emlékeznünk Petőfire és a márciusi ifjakra, ha közben elfelejtjük, hogyan kell küzdeni az elnyomás és a zsarnokság ellen? Mi haszna lenne szomorúan lógatnunk az orrunkat valahányszor Auschwitz borzalmairól hallunk, ha közben nem tennénk meg minden hatalmunkban állót, hogy a gyűlölködés országa helyett a béke és az elfogadás Magyarországát teremtsük meg?

És ugyanígy: mi értelme volna koszorút tennünk a kommunizmus áldozatainak emlékművére, ha nem mondanánk ki a nyilvánvaló igazságot, hogy a kommunizmus itt él velünk ma is. Hordozzuk magunkon a bűzét, ami mélyen beivódott  a földbe, a vízbe és a levegőbe. Fülsértően ordít körülöttünk az elhallgatás, a hazugság és a gyávaság. Elmaradt a szembenézés, és senki sem kérte számon senkitől az “elmaradt évek sorát”.

Pedig semmiért vesztek el álmok.

Így aztán nem csoda, ha mindenhonnan a szégyenteljes bűntudat vigyorog ránk vissza, akárhová is nézzünk. Mindenki csak beszél, de senki nem mond semmit.

Meg lehet így igazul emlékezni a kommunizmus áldozatairól? Szerintem nem. Újbaloldaliként semmiképp.

Amíg nem beszélünk őszintén, amíg nem fedjük fel, sírjuk ki a múlt minden fájdalmas részletét, amíg nem hozzuk nyilvánosságra az ügynökaktákat, amíg nem hullnak darabjaikra családok a napfényre kerülő keserű igazságtól, hogy aztán a megbocsátásban találjanak megint egymásra és amíg nem issza ki ez az ország a múlt bűneinek méregpoharát az utolsó cseppig, addig nincs miről megemlékezni, mert mi is a kommunizmus áldozatai vagyunk.

A régi bűnök olyan terheket rónak a vállainkra, amelyeket nekünk, fiataloknak, már régen nem kellene hordoznunk. A kibeszéletlenség mégis minket fojtogat, a mi életünket teszi tönkre, a mi jövőnket veszi el.

Sem bocsánatot kérni, sem feloldozást adni nem a mi dolgunk. De megkövetelni az igazságot, igen. Mert nem diktálhat tovább a velünk élő múlt! Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük végre a sorsunkat és új, tiszta alapra építhessük fel a jövő demokratikus, vidám és békés Magyarországát. Újbaloldaliként erre a feladatra vállalkoztunk.

Olyan Magyarországot teremtünk, ahol senkit nem lehet megbélyegezni, de ahol mindenki lehet a maga szerencséjének kovácsa. És legfőképpen: olyan Magyarországot, ahol jó élni és büszkeség meghalni.

Mi ezért küzdünk. És így emlékezünk.

 1_8.jpg(A PM ifiszervezete, a ZöldFront ma koszorúval emlékezett a kommunisták áldozatairól Újbudán, az Egyetemisták parkjában.)

Szólj hozzá

kommunizmus áldozatai PM Újbaloldal ZöldFront