Sziasztok!

Barabás Richárd vagyok. Talán néhányan ismertek már és azt szeretném mondani Nektek, hogy igenis győzelmet arattunk! Orbán Viktor megrémült tőlünk és meghátrált. Egy hét alatt kiderült, igenis van gyengepontja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének: az, ha összetartunk. A gyengepont mi magunk vagyunk!

De sajnos attól tartok, a visszavonulás csak taktikai blöff volt a sokat látott, pocakos pojácától!

Ugyanis, aki a napokban látta az égbe emelt fénylő mobiltelefonok tízezreit, pontosan tudja, hogy az internetadó nem pusztán egy adó a sok közül, az internetadó egy szimbólum.

Szimbólum, mégpedig két ellentétes dolog szimbóluma egyszerre.

Első körben megdöbbentő szimbóluma egy rendszernek, mely vasmarokkal kíván uralkodni fölöttünk.

De milyen rendszer az, amely megszüli az internetadó ötletét?

Megmondom nektek: egy olyan rendszer, mely nem rest a saját polgárain élősködni!

Hányadik adó lenne ez, melyet a Fidesz és az Orbán-kormány kivet ránk? Legalább a harmincadik!

Igen, jól hallottátok kedves Barátaim.

Egy kormány, amely azt hazudja magáról, hogy nem növeli a közterheket, egy kormány, amely hetente elmondja a propaganda-médiájában hogy „megszorítások márpedig nincsenek”, körülbelül a harmincadik új sarcot készül kivetni, egy olyan országban, amelyben a lakosság jelentős része alig tud megélni! Hát erre mondta egy barátom: Elmentek ti a jó büdös…ba!

Milyen rendszer az, amely megszüli az internetadó ötletét?

Egy olyan rendszer, amely semmibe veszi a szabadságot, ami álkonzultációkat folytat az emberekkel, mert istenigazából nem csipázza, hogy ha az állampolgárok beleszólnak a politikába, sőt… Ettől retteg csak igazán! Ezt mutatja az első győzelmünk is! Ezért próbálja pórázon tartani a sajtót és ezért hazudik pofátlanul a szemünkbe a közmédián, a rádiókon, a legtöbb helyi lapon, a HírTv-n, a Magyar Nemzeten és még az MTI-n keresztül is!

Csakhogy az egyetlen dolog, amit az agresszív kismalac idáig még nem kaparinthatott meg magának, az az internet – az utolsó szabad sziget, ahol még félelem nélkül lehet beszélgetni, szervezkedni, véleményt alkotni. Csakhát közismert, „pártunk és kormányunk” nem szereti a szabad véleménynyilvánítást.

Hát, kedves Barátaim, milyen rendszer az, amely megszüli az internetadó ötletét?

Egy olyan rendszer, mely durván és szándékosan veri szét az oktatást, elzárja tőlünk a tudást, eltorlaszolja az egyetemek kapuit és bevezeti a röghözkötést. Emlékszünk még? Ugyanazokról beszélünk, akik nem is olyan régen népszavazást hirdettek a tandíj ellen! Erre is nehéz szavakat találni. Különösen akkor, amikor tudjuk, hogy a világ sikeresebb része, pont az ellenkezőjét csinálja. Élethosszig tanítja a lakóit és próbálja elérni, hogy minél több embernek piacképes diplomája legyen.

Az internet ugyanis nem csak a kommunikáció és az önszerveződés eszköze, az internet a tanulás és a közös tudás globális egyeteme.

De mit számít ez egy olyan kormánynak, amely legszívesebben összeszerelő üzemet csinálna hazánkból. Egy olyan országot, ahol az emberek némán állnak a futószalag mellett, ahol arra vannak beidomítva, hogy amit a hatalom mond, az úgy is van, a vezér akarata „Egy akarat mind fölött!” és azt még véletlenül sem szabad vagy lehet megkérdőjelezni. Ez Orbán Viktor hőn áhított „keleti nyitása”.

Csakhogy az internet a szabadság és a szabad önkifejezés világa.

Szóval megmondom én nektek kedves barátaim, milyen rendszer az, amely megszüli az internetadó ötletét!

Egy olyan rendszer, amelynek sarokköve az az istentelen gondolat, hogy az ember annyit ér, amennyije van! Egy olyan rendszer, amely a szemünk előtt megalázza a nincsteleneket, amely pökhendin elfordul a segítséget kérőktől és amely bünteti a szegénységet.

Kedves Barátaim! Az internet talán, ha nem a legfontosabb találmány a tűz és a kerék óta! Brazíliától Nigériáig, Mexikótól Bangladesig egy olyan eszköz, amely végre valahára tényleg segít a leszakadóknak, a hátrányból indulóknak, hogy ici-picit előrébb jussanak. Hogy tudjanak tanulni ott, ahol nincsenek iskolák, hogy tudjanak tájékozódni ott, ahol nincs pénz könyvet venni, hogy tudjanak állást keresni, ott ahol nincsenek erre felépített hivatalok, vagy egyszerűen csak beszélni tudjanak azokkal a szeretteikkel, akik kényszerűségből több száz vagy több ezer kilométerrel távolabb keresnek megélhetést. Láttunk már ilyesmit: öt év Orbán-rezsim után, sajnos nálunk is majdnem minden családban van olyan, akivel már csak Skypeon tarthatjuk a kapcsolatot.

Mert milyen cinikus kormány az, amelyben egyáltalán felmerül, hogy miközben az emberek felemeléséről, és az internet kiterjesztéséről papol, megadóztatja azt?!

Erre is nehéz szavakat találni, de kedden az országnak mégis sikerült. A magyar nép azt üzente: Elég volt, eddig és ne tovább! Orbánnak mennie kell!

Az netadó elleni, egyre erősödőbb tüntetéshullám tehát nem csak az elnyomás, hanem a szabadságszeretetünk, a demokráciába vetett hitünk és európaiságunk szimbóluma is. Szimbóluma annak a küzdelemnek, amelyet immár az egész ország folytat a kizsákmányoló Fideszmaffia, az érzéketlen, kapzsi kormány és a valóságtól elszakadt zsarnok ellen.

Amikor százezred magammal néhány napja a magasba emeltem ezt a telefont, akkor azt is megéreztem, hogy csak rajtunk múlik, meddig tűrjük még ezt a gyalázatot. Csak rajtunk múlik, meddig tűrjük a több tucat új adót, a nyugdíjunk lenyúlását, a földmutyikat, a trafikmaffiát, hogy összevesszünk az USÁ-val, és háborút folytatunk Európa ellen, miközben Putyinhoz és más ázsiai diktátorokhoz dörgölőzünk.

Kedves Barátaim, a képlet egyszerű – NEM KELL NETADÓ! Sem most, sem januárban!

Nem hagyhatjuk, hogy az Orbán-kormány kiszorítsa a magyarokat a 21. századból! Nem hagyhatjuk, hogy a szegények és a tehetősebbek közti szakadékot tovább mélyítsék! Nem állhatunk meg pusztán a netadónál! Nem engedhetünk tovább teret az épülő diktatúrának! Falait bontsuk le a földig, amíg még nincsenek bevakolva és kifestve!

Üzenjük meg Orbán Viktornak és a Fideszmaffiának: NEM LESZ NETADÓ! Sem most, sem januárban!

Kedves Barátaim! Amikor ránézek a tiltakozók tízezreire tudom, hogy születőben van valami. Még nem látom pontosan a körvonalait, de érzem a nagyságát és az erejét.

Ma megnyertük az első csatát, de ez még csak a kezdet! Ma egyszer és mindenkorra bebizonyítottuk, hogy vége az apátiának, hogy igenis van értelme tiltakozni, felemelni a hangunkat, és ha sokan kiállunk, akkor nem lehet bármit megcsinálni velünk! Sőt! Végre kezünkbe vehetjük a saját sorsunkat is!

Folytatjuk. Folytassuk!

Éljen a szabadság, éljen a Haza!