2015. okt 13.

Milyen Feri?

írta: Barabás Richárd
Milyen Feri?

Nagyon úgy érzem, hogy így 2015 vége felé bizonyos tévképzetekkel itt lenne az ideje leszámolnunk. Az egyik ilyen Gyurcsány Ferenc messianisztikus tehetsége. A másik pedig a nem létező “demokratikus ellenzék” mítosza.

Nem volt még olyan régen, amikor GyF bejelentette, hogy lemond a miniszterelnökségről. Hosszú agónia volt, mire ez a történet kiszenvedett és egy ország lélegzett fel: na végre! Ide vezetett a színjáték-kormányzás, a politikai bizalomvesztés,  a gazdasági válság rossz kezelése és persze egy erős, jól szervezett ellenzék Orbán Viktorral az élén, aki bizony minden adódó lehetőségre úgy vetette rá magát, mint kiéhezett oroszlán a sérült antilopra.

Ugorjunk előre az időben. 2014. Az ellenzék egy jelentős része úgy ítélte meg – utóbb kiderült, tévesen – hogy itt most mindenkinek, aki él és mozog, össze kell fognia, mert annál, ami most van, még a korábbi kevésbé rossznak is jobbnak kell lennie! Azt hiszem, erkölcsileg ez nehéz, de védhető álláspont volt. Nem tagadom és nem is fogom tagadni, hogy én is ezt gondoltam. Csak éppen ez történt:

carcrash.gif

Átszabott választási rendszer ide, totális összefogás oda, a választók azt mondták, na, ezt köszönjük, nem kérjük megint! Akkor már inkább az Orbán.

Erre mit csinál a magát demokratikusnak mondott ellenzék? Ahelyett, hogy szembenézne saját vereségének igazi okaival, mondjuk a politikai lúzerséggel, a kontraszelekcióval, a hiteltelenséggel, na meg elsősorban azzal, hogy kívülről az egész konglomeráció egy ötlettelen, száraz, savanykás unalomtenger, inkább fogja magát és megsértődik. Kibúvókat keres.

Gyerekek, itt nem diktatúra van, hanem akkora politikai impotencia, amin egy marék viagra sem fog már segíteni. Legalábbis, amíg ezt a „demokratikus ellenzék” dolgot a jelenlegi formájában erőltetjük. Ugyanis ez a „demokratikus ellenzék” a jobb sorsra érdemes egyszeri választó szemében a tökéletesen életképtelen múmia MSZP-t és a politikai sírjából visszatérő, minket zombiként riogató Gyurcsány Ferencet jelentik.

facepalm.gif

Azt a Gyurcsány Ferencet, aki – mint tegnap a saját szememmel is meggyőződhettem róla egy fórumán – unalmas, összefüggéstelen közhelyparádén, állandó hepciáskodáson és mérhetetlenségig fokozott egoizmuson túl másra nem igazán képes. Igaz, ebben mind kiváló, ez kétségtelen. De ha ez számít politikai tehetségnek és ettől tűnik valaki a „baloldal egyetlen tehetséges politikusának”, akkor ahogy a South Parkban mondják: „Cső gyíkok, én leléptem.” Az utolsó meg kapcsolja le a villanyt. És azt hiszem, sok fiatal gondolkozik még hasonlóan.

Csakhogy én nem óhajtok lelépni. Én itthon akarok élni egy modern, 21. század, európai országban, ahol azért még nem vájjuk ki egymás szemét, azért mert más a kitűzőnk. Ahol nyitottak vagyunk a tudásra, a fejlődésre. Ahol felelősséget vállalunk egymásért, a nemzetünkért, de felelősséget vállalunk a tágabb otthonunkért, a Földért is; hiszen egyelőre ez az egy bolygónk van, kár volna szétbarmolni magunk alatt. Ahol megértjük, hogy a globalizálódó világban pont a saját érdekeink miatt kell nagyobb közösségben, Európában gondolkoznunk, különben könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk a globális tőke erejével szemben. Ja, és nem mellesleg, ahol a politikát nem kriplik, csontvázak, múmiák és zombik, hanem igazi emberek csinálják, igazi emberekért.

Szóval itt az ideje kimondani: igazi, progresszív politikai megújulás ebben az országban akkor lesz, amikor az MSZP és Gyurcsány Ferenc végre eltűnik a közéletből, és felemelkedik az új, fiatal erő, amelyik érti a 21. századot és pont ezért játszi könnyedséggel söpri el Orbán Viktor korrupt, autoriter rendszerét.

Baloldal 2.0 - én már hallom a hangját. Hamarosan megszületik.

leonardodc.jpg

Szólj hozzá

MSZP Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc Újbaloldal